Megosztjuk egymással, hogy itt és most mi zajlik bennünk.
Befelé figyelünk, visszatalálunk a testérzeteinkhez, a letagadott, elfojtott vagy épp tomboló érzéseinkhez.
Megengedjük, hogy legyenek, anélkül, hogy ítélkeznénk róluk.
Kapcsolódunk egymáshoz, és megfigyeljük, hogyan hatunk egymásra.
Szeretetben tartjuk egymást, miközben egyszerűen csak vagyunk, úgy, ahogy épp akkor ott őszinte, hiteles: örömben, szeretetben, szomorúságban, fájdalomban, mérgesen, dühösen, félelemben, megérintve, hálával telve.
Tanulunk magunkról és másokról, fejlődünk és létezünk.
