​​Önismereti munka, személyiségfejlesztés, expat életmód tanácsadás

Az Integrál Szemlélet egy Ken Wilber által megalkotott rendszer, amely szintetizálja a pszichológiai ismereteket és a spirituális bölcseleti hagyományok tudatról szóló tanításait.

A tanácsadói munkámban ez abban nyilvánul meg, hogy a személyiség – az egó – fejlesztésén túl (growing up) dolgozunk a jelenlét, a tudatosság fejlesztésén és az egón túli spirituális élmények integrálásán (waking up).

Wilber szintetizáló modelljében az egyének fejlődésének alakulásával párhuzamba hozható kollektív szinten az egyes kultúrák fejlődése, aminek megértése segíti más kultúrák elfogadását és az azokban való eligazodást.

Bővebben

Életünk első 6 évében rengeteg életesemény történt velünk, amelyekre az adott kornak megfelelő megoldáskészlettel reagáltunk. Ezek jó része nincs a tudatunk előterében, csak esetleg mélyen az emlékeinkben. Vannak olyan élményeink is -traumák-, amelyeket a tudattalanunkba száműztünk, mert akkor, amikor történtek az egonk szétesése nélkül nem tudtunk volna megküzdeni velük. Lehetséges, hogy ma már érett felnőttként nem használnánk a megoldások egy részét, stresszhelyzetben hasonló sűrített élményrendszert létrehozva mégis bekapcsolnak ezek a működésmódok, újra és újra megerősítve és karakterfixációként tovább erősítve azt a pályát a tudatunkban, ami esetleg zsákutcába visz.

Vannak olyan bejáratott megküzdési mintáink, hiedelmeink, értékrendszerünk, amiket 7-12 éves korunkban a tágabb szocializáció során tettünk magunkévá és ma ezek alapján ítélkezünk magunkról és másokról, tartunk valamit helyesnek vagy helytelennek, jónak vagy rossznak. Amikor egy másik kultúrával találkozunk, ezek azok, amik először megkérdőjeleződnek.

Az önismereti munka ezeket a működésmódokat, hajlandóságokat, hiedelmeket, mintákat, traumákat, térképezi fel. Segít kilépni a fejünkből, visszatalálni a testünk jelzéseihez és ezáltal megérteni önmagunkat, miért működünk, reagálunk az egyes szituációkban úgy, ahogy szoktunk. A tudatosítás önmagában már oldja a mintákat, a különböző pszichológiai technikák és módszerek pedig gyógyítják a korai sérüléseket, segítik az énrészeink beazonosítását és integrálását.

A csoportos önismereti módszerek három területen segítenek a fejlődésben: a mély megosztások révén láthatjuk, hogy nem vagyunk egyedül a hibáinkkal, a bénázásunkkal, a sérüléseinkkel.

Másoknak lehetnek másfajta sérüléseik, hiedelmeik, mintáik, amelyek ugyanúgy kondicionálták őket, mint a mieink minket, így elfogadóbbá, megértőbbé, toleránsabbá válunk, és ez az elfogadás már nem racionális lesz (az ő élete, az ő döntése hogyan viselkedik), hanem szívből jövő.

Harmadrészt a másfajta nézőpontok és működésmódok meglátása megkérdőjelezi a sajátunk abszolút igaz voltát, minden relatívvá válik, szétbombázza az értékrendszerünket, hogy az majd egy magasabb szinten épülhessen újra.

Nagyobb önismerettel egy új kultúra viselkedés és szokásrendszerét elfogadóbban kezeljük s emellett tisztábban látjuk a saját szükségleteinket is. Látjuk, hogy mi az, amit át szeretnénk venni, mi az, amihez átmenetileg alkalmazkodunk, és mi az, amiben nem kötünk kompromisszumot. Ezeket a döntéseinket indulatmentesen, racionálisan és határozottan tudjuk kommunikálni a másik fél számára, amennyiben szükséges.

Ahhoz, hogy egy stresszes szituációban ne a megszokott nem célravezető módon reagáljunk, először észre kell vennünk, hogy akkor épp abban vagyunk, benyomták a gombunkat, a feláramló gondolat-kép-érzés-testérzet komplexum nem a jelen szituációnak szól. Itt lép be az itt és most szerepe, a jelenlét ereje és a felébredt tudatosság, annak a realizálása, hogy én több vagyok, mint a testem (5 érzékszervi érzékelés) és az elmém (gondolatok, képek, érzések) a szellem is vagyok, aki lát engem, a testérzeteim, az elmémben futó gondolatokat, képeket, érzéseket, a másik embert az ő rendszerét és a kettő kapcsolatát.

A rendszeres meditáció, jóga, kontemplatív imádság, „Ki vagyok én?” kutatás vagy más befelé forduló spirituális hagyományokban való gyakorlás segíti a jelenlét felébresztését és az abban való megmaradás kiművelését. A meditáció nem más, mint a tudatban felmerülő tartalmak (gondolatok, képek, érzelmek, testérzetek) semleges megfigyelése önmagukban – ítélkezés, bevonódás, akarás nélkül. Alacsony arousal értékű érzelmeket szabadít fel, mint béke, nyugalom, higgadtság.

A jelenlét és az önismereti munka együttes hatásának eredménye lesz, hogy meg tudjuk tartani a spontán feljövő reakciónkat és a helyzetnek adekvát választ vagy kérdést adunk a szituációra.

A hosszú távú rendszeres gyakorlás segíti legbelső önMagunk megtalálását és megtartását, felébreszti a kreativitást, az intuíciót, nyitja az evilág határait meghaladó érzékelést és támogatja a magasabb tudatállapotok elérését.