Énhatárunkat akkor működtetjük egészségesen az emberi kapcsolatokban, ha azok erősek és rugalmasak. Erről részletesebben az Egészséges Énhatárok bejegyzésben olvashatsz.
Ha a számodra nehéz a határhúzás
Azaz a legfontosabb kapcsolódásokban azt éled meg, hogy:
- nehezen mondasz nemet a kéréseikre;
- nem szeretsz kérni másoktól, inkább megoldod;
- szinte kitalálod a másik gondolatát mielőtt kimondaná;
- mindig te vagy, aki ad és valahol mélyen azt várod, hogy mikor veszik már észre, hogy neked mire lenne szükséged;
- a saját pihenésed és céljaid az utolsók a sorban;
- kerülöd a konfliktusokat, mert félsz, hogy ezáltal elveszíted a kapcsolatot;
- egy idő után tele lesz a pohár és akkor mint egy kukta felrobbansz.
Ez esetben valószínűleg azok közé tartozol, akiknek dolga van azzal, hogy visszataláljon a saját vágyaihoz, dühéhez és képviselje önmagát az egyes szituációkban.
Hogy indulj el?
Amikor legközelebb kérnek tőled valamit, ne ugorj, ne tedd félre magad rögtön, állj meg, figyelj befelé és fogalmazd meg, amit érzel. Lehet csak azt érzed, hogy fáradt vagy, hogy most nincs kedved megcsinálni, most nem szeretnél ezzel foglalkozni, mást terveztél, vagy hogy már megint én? Számodra ezek a jelzések arra, hogy nem akarod. Mondd ki, hogy nem, mondd el, hogy miért nem, és javasolj egy alternatívát, hogy mikor tudnád megcsinálni vagy kérd meg a másikat, hogy most oldja meg nélküled.
Ne várd a másiktól, hogy kitalálja a gondolataid, és te is szokj le erről, mondd ki, amit szeretnél, és kérdezd meg, mit szeretne a másik. Ne bocsátkozz feltételezésekbe. A feltételezéseink gyakran rólunk szólnak, a másik személy ugyanabban a szituációban teljesen mást élhet meg, mint mi.
Ha valaki tisztelettel és szeretettel felmutatja a határait, azzal nem csak védi, hanem épp ellenkezőleg, kitárja önmagát. Elmondja vele, hogy mit bír el, és mi az, ami már sok. Megmutatja, hogy mit szeretne, és mi az, amire egy porcikája sem vágyik. Ha erre nem vagyunk képesek, törvényszerűen olyan embereket teremtünk magunk köré, akik nem tisztelik a határainkat, nem veszik figyelembe a mi szükségleteinket. Ahogy mi sem a magunkét.
Ha néha túltolod
Azaz a számodra legfontosabb kapcsolódásokban azt éled meg, hogy:
- általában elérem, amit akarok;
- ha a másik nemet mond, akkor is többnyire meg tudom győzni;
- nem probléma szívességet kérnem, ha nem akarják, úgyis megmondják;
- ha valamit nem akarok, azt gond nélkül tudatom a másikkal;
- mindig kiállok az igazamért;
- nem értem, hogy miért lesz rám néha dühös a másik egy hülye apróság miatt.
Ez esetben valószínűleg azok közé tartozol, akik erős chi-vel születtek erre a világra és a szüleidnek is kihívás volt már kereteket tartani neked.
Ha hasonlóan erős egyénekkel találkozol, nagyon jól tudod hasznosítani ezeket az erősségeket, nálad a határok felhúzása és megtartása nem probléma.
Amivel tovább tudsz fejlődni
Úgy tudsz továbbfejlődni, ha gyakorlod a határok leengedését és a másikhoz való kapcsolódást mélyíted, különösen akkor, ha olyanokkal találkozol, akik a határhúzásban kevésbé erősek.
Érdemes megállnod az első nem-nél és meghallgatni a másikat, bekéredzkedni a csónakjába, ha:
- azt érzed, hogy a másik nem igazán szívesen csinálja, amit kérsz, hanem ’jó, megoldom’;
- az illető általában nem szívesen mond nemet;
- a másik fél többször tesz neked szívességet, mint te neki.
